Hű és okos szolga

Ki a hű és okos szolga,
Ki felövezi derekát,
Lámpással kezében,
Ébren várja az Urát.

Rendületlen szolgál,

Nap mint nap csak gyűjtve,
Kicsiben is mindig hű,
Tékozlásnak nincsen helye.

Ki az aki enni ad,

A ház népének jó időben,
Semmit soha el nem hagy,
Mindent végez szép rendjében.

Nem engedi önmagát

Torkos lakmározásoknak,

Nem dorbézol, nem lármázik,
Kedvez szolgatársainak.

Jaj a gonosz szolgának,

Ki korhelyekkel mulatozik,
Aki társát üti-veri,
Hatalmával gonoszkodik.

Félelmetes, rettenetes,

Végnélküli sírás-rívás,
Hallgatni is borzalmas,
Iszonyatos fogcsikorgás.

Ki az hű és okos szolga,

Aki helyt állt kevésben,
Sokat bíznak most már rá,
Bent az Atya örömében.

Barátomnak mondalak

Órákig játszodtam egymagam
A homokozóban,
Eszembe se jutott,
Hogy nincs barátom,
Pedig nem más volt senki,
Csak a monyók Lali,
De ő is csak akkor,
Ha neki se volt senki.

Aztán egy nap kiragadtak

Az édenkertemből,
És kiűztek engem is keletre,
Bölcsőm melegéből.
Ott álltam egyedül,
Farkaskölykök között,
Martak is a szüneteken,
Minden óra között.

S mire megérthettem volna,

Hogy ki is vagyok én,
Kint találtam magam,
Az élet sűrűjén,
Ekkor is csak egy vala,
A púpos hátú Vuja,
Hajléktalan szálló,
Kintrekedt lakója.

S elérkezett végre,

Lelkem drága kincse,
Az igazi barátom,
Szemem gyönyörűsége,
De titkos rendeletek,
Rettenetes tervek,
Elragadták őt is,
Hogy csak Tied legyek.

Nem nevezlek szolgának,

Hisz mindent tudtul adtam,
Barátomnak mondalak,
Kinek mindent elmondtam,
S bár egyedül vagy,
De sohasem magányos,
Mindig veled vagyok,
S így már minden világos.

Ennek meg kell történnie

Miért vágysz vissza Egyiptomba
A húsos fazekak mellé,
Jeruzsálem leánya?
Jó volt az iga,
A rabság, meg a robot,
S a Stockholm-szindróma?
Félelmetes a szabadság, meg a puszta?
Emlékezz az igére,
Ennek meg kell történnie.

Miért nem akarsz emlékezni

A kettévált víz falaira,

Meg a száraz saruidra?
Hisz nagy csodákkal szabadultál, 

S a tű fokán is átnyomúltál.
Kidobod a szemétdombra
Képeid és albumaid?
Emlékezz az igére,
Ennek meg kell történnie.

Vándorolsz a pusztában és hiszed,

Hogy jó ez így neked,
S örökké fog tartani.
Pedig fanyar a manna.
Zúgolódsz és panaszkodsz,
De azért jobb, mint a semmi,
És harcolsz Ammonnal, meg Moábbal.
Emlékezz az igére,
Ennek meg kell történnie.

Mikor hiszed és bízol,

Hogy béke lesz, meg biztonság,
Akkor jön az ellenség.
Mivel csaltál, megcsalatsz,
Elhagy minden szerelmesed,
S utolér a nagy ínség,
A babilóni kemény fogság.
Emlékezz az igére,
Ennek meg kell történnie.

Utána, ha visszatértél,

Ismét szentélyt építettél,
Felismered kit úgy vársz?
A szamarát sem ismernéd fel,
A kotló hangját meg se hallod,
Jeruzsálem meddig állsz?
Jön a végzet, s lerombolnak.
Emlékezz az igére,
Ennek meg kell történnie.

Ha romba dőlt már templomod,

S oltáraid mind ledőltek,
Bálványaid összetörtek,
Átvonulsz a Jordánon.
Nyugalomnak helyén,
Örök otthont készítettek,
Ahol béke s csend honol.
Emlékezz az igére,
Ennek meg kell történnie.

Vőlegénynek szerelme,

Nagy Királynak szép Esztere,
Bírád elé bízva lépsz.
Nem rettegsz az ítélettől,
Reményed nem csalhat meg,
Menyasszonyi ruhád kész.
Jöjj be Urad örömébe.
Emlékezz az igére,
Ennek meg kell történnie.

Kopott bőrönd

Kopott bőrönd, horpadt,
Elnyűtt pántján rozsdás csat,
Mosztikás a belseje,
Pakolgassunk lassan bele.
Utazni kell messzire,
Ismeretlen vidékre,
A sorba most már be kell állni,
Kanyargózva masírozni.

Hoszan kígyózik a menet,

Célja munkatábor lehet,

Sok ismerős arc van köztük,
Integet is sovány kezük.
Menetelnek mosolyogva,
Arcukra öröm van írva,
Tudják, nem mennek hiába,
Sem rettentő gázkamrába.

A zsidó vígan mondogatja,

Jó cipőket hozz az útra,
Mit beszél, ő jól tudja,
Hiszen ezt már végigjárta.
Bőröndödben ne legyen
Semmi kincs, vagy élelem,
Egy dolognak van csak haszna,
Ami elsegít a célba.

Nem akarsz rám hallgatni,

Nem akarsz még pakolni,
Nem hiszed, hogy el kell menni,
Nem hiszed, hogy be kell állni
A búcsút intő osztagba,
Mely tégedet zis elvisz oda,
Hol nagy rabság vár terád,
S majd az örök boldogság.

Akár pakolsz, akár nem,

Kész a bőröndöd, vagy sem,
Ha menni kell, hát menni kell,
Erős karok visznek el.
Kopott bőrönd, horpadt,
Elnyűtt pántján rozsdás csat,
Öszecsukva készen áll.
Ott az ajtó sarkánál.