Krizantém

Bordó krizantém,

Te kereszhez nőt virág,

Nyugtalanul lengsz
A hideg őszi szélben,
Elégedetlenséged
Lenn a gyökeredben.

Más akartál lenni,

Nemes, pompás virág,
Csodás orchidea,
Vagy tán büszke rózsa,
Melynek patyolat a szirma,
S bódító illata.

Inkább tündökölnél,

Színarany vázában,
Díszes palotában,
Főúri asztalon.
Nem akarsz hervadni
Egy magányos síron.

Bosszantanak

A gyászruhás fohászok,
Pedig nem halottak napja,
Hanem mindenszentek,
Ugyan minek búsulsz,
Hazavárnak téged.

Ha szirmaid megcsipte

Az őszi fehér harmat,
Ha ráncok lepik be
Bársonyos arcodat,
Te kereszthez nőt virág,

Őrizd meg bizalmad.

Hiszen gyönyörű az ősz,

Szépen megőszülve,
Nap ragyog az égen,
S kereszten a béke.
Jön a feltámadás,
Nincs semminek vége.