Lebben a szellő, fagyosan száll,
Durcásan nézi, mint derül a ház,
Hencegő kémény kajánul párolog,
Fenyőfa füstje kacéron gomolyog.
Dühödten suhan zsindelyről cserépre,
Süvítve hasít fiatal körme,
Zaklatva tombolja oktalan dühét,
Lihegve nyaldossa az ablaknak üvegét.
Száraz csalóka a zsindelyen lepereg,
Pelenkagőzben boldogság lebeg,
Csobogó kacagás az asztal körül,
Termékeny rokolya vidáman sirül.
Cseréphez nem érhet a fenyőfa ága,
Magányos selyem iszonyú sikolya,
Fröccsenő kristály pattog a padlón,
Kongó kopogás sóhajt itt az ajtón.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése