2008. február 6., szerda

Fogjuk meg s vigyétek

Ismét rosszul aludtam,
Rémálom az éjszaka,
Kábán, bambán bámulok,
Meg se mozdulnék,
De fel kellene kelni.
Fel kell kelni!...

Gyomorideg hasít
Tőrként ágyékomig.
A tegnap, a holnap,
Az elmúlt évek,
S ami még jön,
A kimondott szavak,
Az elmúlasztott igéretek.
Helyt fogok állni?
Mit lehet tudni...

Egy vigasztaló szó,
Egy sóhaj, vagy egy fohász,
Melengeti szívem,
De nem hordoz,
Terhem nem könnyíti.
Csak egy megoldás van,
Meg kell ragadni...

Megragadni?
Vagy csak kapaszkodni?
Ki tudná megmondani,
Hogy én-e vagy Ő?
Játszom a cireneit,
Holott csimpaszkodó
Potyaútas vagyok.
Fogjuk meg, s vigyétek.
Vigyed Uram, vigyed,
Hiszen gyenge vagyok...


1 megjegyzés: