A Szív éneke

Szuroksötét végtelenben,
Ragyog a Szív egymagában,
Fényessége bő köpenyben,
Tündöklése makulátlan.

Benne rejt el minden kincset,
Nem bánkódik magányában,
Szétfeszíti a sötétséget,
Gyönyörködik önmagában.

Határtalan bölcsessége,
Idő nem szab annak gátat,
Tervet szőtt Ő mindörökre,
Senki sincs ki beleláthat.

Az Ige suttog gomolyogva,
Átjárva a Szív bensejét,
Itt a cselekvés órája,
Feszül ropogva a szándék.

Szív születik az egy Szívből,
Világoság világoságból,
Szeretet a szeretetből,
Cselekvés az akaratból.

Így szól a Szív: Legyen munkás!
Legyen ki a parlagot felszántja.
Ki magvetéshez kertet ás,
És a földet megmunkálja.

Sarkán fordul, gyorsan perdül,
Köpenyegét kigombolja,
S amíg ragyogása sirül,
A fényes csillagokat szórja.

Repülnek az izzó szikrák,
Szerelmesen nyitott Szívből,
Bő keblét Ő nem sajnálja,
Kitárja azt öröméből.

Sok száz millió pompás csillag,
Sziporkázva veszi körül,
Rendek szerint sorakoznak,
Szemlét tartva Szíve örül.

Szétküldi, hogy repüljenek
Pusztítsák a sötétséget,
Országot kell építsenek,
Sok-sok trónt, fejedelmséget. 

Csillogjatok csoportokban,
Öltök rátok más-más rendet,
Egy Testnek a tagjaiban
Foglaljátok helyeteket.

Körülnéz az Alkotó,
Míg ők zengik dicsőségét,
Látva, hogy minden de jó,
Kedveli kezének művét.

Kis szikráim, fiaim vagytok,
Hatalmamból van részetek,
Mind éntőlem származtok,
Nem hús-vérből születtetek.