Mancsán orra, bóbiskol,
Tudja, erre jár a gazda,
Nem hiába rostokol.
Nem kóborol zsákutcákban,
Átkutatva árkot-bokrot,
Én vagyok az ajtód előtt,
Hűségesen Teád várok.
Ajtód előtt kutya szűköl,
Kilincset nyal, kaparássza,
Tudja, megnyítja a gazda,
Nem hiába ostromolja.
Nem kutat a szemetesben,
Minden kukában kajtatva,
Én vagyok az ajtód előtt,
Téged éhezve-szomjazva.
Ajtód előtt kutya nyűszít,
Reszket lába, horpasza,
Nem hiába simul oda,
Tudja, megvédi a gazda.
Nem keresi merre fusson,
Véreznek a csípős sebek,
Én vagyok az ajtód előtt,
Oltalmadért esedezek.
Bárcsak, bárcsak én lennék az,
Nem gyűlne halomba vétkem,
Nem inognék, nem esnék el,
Mindig tudnám mit kell tennem.
Nem keresi merre fusson,
Véreznek a csípős sebek,
Én vagyok az ajtód előtt,
Oltalmadért esedezek.
Bárcsak, bárcsak én lennék az,
Nem gyűlne halomba vétkem,
Nem inognék, nem esnék el,
Mindig tudnám mit kell tennem.

Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése