Valamit névnapodra,
De semmim sincsen, nem jut másra,
Csupán egy szál kardvirágra.
Nem tudtam, hogy lantos voltál,
Kényeztett anyámfia,
Nem tudtam, hogy raboskodtál,
Meglelve a választ arra,
Mit oly sokan keresnek,
Hiába kutatva,
Mert vakok vagyunk mindnyájan,
Vakok, nézve, látva.
Nem tudom, hogy miként jöttél,
Szegültél a nyomomba,
Láttam neved beleírva,
Zöld katona zubbonyomba.
Ott voltam elbújva,
Az leghátsó sorban,
Tényleg utolsó voltam,
Árnyékszéket takaritva.
Bárcsak én is kivánkoznék,
A legelső boldogságra,
Bár valóban lépkedhetnék
Megnyúgodva nyomdokodba.
P.
VálaszTörlés