Van még szeretet a földön

Utcasarkon gyomor korog,
Sovány, kinyújtott kéz remeg,
Csörög a pénz, sűrűn potyog,
Hull zörögve, bőven pereg.

Csípős szélben ott kucorog,
Libabőrös, didereg,
Meleg ruha rápotyog,
Hull űzve a hideget.

Betegágyon megtört szempár,
Erőtlen és mozdulatlan,
Kilincs kézről-kézre jár,
Hull a vigasz lankadatlan.

Rácsok mögött fej horgasztva,
Leejtett kar, reménytelen,
A beszélőben gyurakodva
Hull a biztatás szüntelen.

Nem ismersz, s én nem ismerlek,
Hívlak és te szaladsz rögtön,
Van még jó szív az ég alatt,
Van még szeretet a földön.

Ismersz és én ismerlek,
Te vagy Simon, Veronika,
Látod van még szeretet,
Érzed, szíved ezt dudolja.

Meglátod a verítéket,
Ernyedt vállam, gyengeségem,
Terem még itt szeretet,

Ha felkarolod szenvedésem.