Vigyázz négy falára,
Vigyázz, kérlek nagyon,
Tisztaságára.
Mert zúdítja a világ
Szutyokzáporát,
Teleszórja piszokkal
Szeplőtlen padlóját.
S ha ifjú hévvel dobban,
Óvd a paráznától,
Tekinteted tőre,
Taszítsa azt távol.
Csak egyszer kell bemásszon
Ártatlan szemedbe,
Feneketlen kútat ásva,
Csalogat a mélybe.
Ha borospohár színén
Hagyod, hogy lebegjen,
Nehogy megdermedve,
Az aljára sülyedjen.
Mert pára borítja be,
A komorság homálya,
Nyirkos pincévé lesz
Gőzölgő szobája.
De akkor is vigyázz,
Ha az élet súlya,
Ránehezedik,
És iszonyúan nyomja.
El ne csüggedjen
Repeső szárnya,
Mert könyörtelenül
Tapossák porba.
Még inkább kérlek
Óvd a dobzódástól,
Ne engedd, hogy szédüljön
Csalárd villogástól,
Homályos tükörben
Mit látsz bágyadt szemmel?
Miként is bánhatnád,
Mire nem emlékszel?
Féltő könyörgésem,
Csak most jön a javából,
Óvd a szíved nagyon,
A pénztől, s a vagyontól.
Piszkos bankjegyekből
Ragad tapétája,
S amíg el nem alszol,
Leszel rabszolgája.
S ha mindezektől óvtad,
Szeret ellenséget,
Mikor arcul ütnek,
Békén marad benned.
Szóval is döfhetnek,
Késsek is szúrhatnak,
Szemed sugarai akkor
Szeretetet szórnak.
P.
VálaszTörlés