Picasso látomása

Oly kemény a lépcső,
Érc a fagyos járda,
Míly édesen kínzó
A kenyérillat pára.

Mosztikás a bajsza,
Dérfestett szakálla,
Ott remeg a szurtos kéz,
Reménykedve várva.

Alig-alig nyöszörög,
Rongyosan ott kucorog,
Nézd, Picasso látomása,
A lábad előtt kuporog.

Körömcipő koppan,
Lengő dagadt szatyrok,
Mindennapi kenyerek
Oly holnapiak vagytok.

A doboz néha csörren,
De inkább hosszan hallgat,
Pedig morzsát kíván,
Nem egy lakodalmat.

Már nem hideg a lépcső,
A járda sem oly kemény,
Beleszenderedve
Vigasztalást remél.

Könyörögj értem is
Ábrahám ölében,
Hisz Lázárral együtt vagy,
Örökös bőségben.