Látni

Látni kívánkozol
Hegyet, völgyet, utat?
Hiszed, hogy bárki
Láthat, aki kutat?
Ne hidd, hogy víziód
Rózsaszínű álom,
Ne gondold,
Hogy kalandos mozivászon.

Kéred és hiszed,
Hogy Ő majd megadja?
De fel vagy-e készülve
A látványra,
Melyet elviselni
Nem gibsoni passió,
Hanem kőkemény valóság,
Húsba, csontba vágó.

Mert látni csak onnan,
A magasból lehet,
A hegyről, a szikláról,
A magasban ülő jobbjáról,
Arról a helyről,
Mely túl az óperencián,
Hol se tér, se idő,
Hol nincs halandó erő.

Ott ma is vérizzadság csepeg,
S a lélek is remeg,
Ott pereg a főpapi ima,
Mert van irgalma,
S a korbács is suhog,
De nem áll le negyvennél,
Hisz mára mindent megöltél,
Nincs se Isten, se törvény.

Ott a koponyák helye,
Véres mozgólépcsője,
Mely folyton körbejárva,
Az engesztelést ontja,
S a kereszt is ott áll,
Rajta jó kilátás,
Ott a jobbján van
A vízió, s a látás.

Ha a jobb lator helyén
Okulsz megfeszítve,
Kezed bár szabad,
Hagyod leszögezve,
Ha indulatod, vágyad,
Békébe fullad,
Akkor mindenféle vihar
Szele tovahalad.

Szíved csendes tó már,
Tükre ezüst tálca,
Minden vízió
Csakis az Ő arca.
Szemed izzó lámpás,
Tested világítja,
Lángja fényét szórja
Eme zord világba.