A Te arcod

Óh, a Te arcod
Milyen csodálatos,
A lélegzetem eláll,
A szívem is megáll,
Lelkem belerendül,
Mint ház a földrengésben,
Megszorul az,
Mint szőlő a présben.

Óh, a Te arcod
Oly nagyon fenséges,
Az éjszakában világít,
Sötétségben erősít,
Ragyogását látva
Lelkem lángra lobban,
Mosolyod megsejtve,
Szívem gyorsat dobban.

Óh, a Te arcod
Olyan tisztaságos,
Ajkam kővé dermed,
Szavam belém reked,
Csak egy igazság
Buggyan ki belőlem,
Bűnös vagyok Uram,
Nem méltó a szívem.

Óh, a Te arcod,
Színarany mécses,
Mindent megvilágít,
Bajtól megszabadít,
Bárcsak itt állhatnék

Fénylő arcod előtt,
Nem rejtőznék mindig
Fügebokrok között.