Látni

Látni kívánkozol
Hegyet, völgyet, utat?
Hiszed, hogy bárki
Láthat, aki kutat?
Ne hidd, hogy víziód
Rózsaszínű álom,
Ne gondold,
Hogy kalandos mozivászon.

Kéred és hiszed,
Hogy Ő majd megadja?
De fel vagy-e készülve
A látványra,
Melyet elviselni
Nem gibsoni passió,
Hanem kőkemény valóság,
Húsba, csontba vágó.

Mert látni csak onnan,
A magasból lehet,
A hegyről, a szikláról,
A magasban ülő jobbjáról,
Arról a helyről,
Mely túl az óperencián,
Hol se tér, se idő,
Hol nincs halandó erő.

Ott ma is vérizzadság csepeg,
S a lélek is remeg,
Ott pereg a főpapi ima,
Mert van irgalma,
S a korbács is suhog,
De nem áll le negyvennél,
Hisz mára mindent megöltél,
Nincs se Isten, se törvény.

Ott a koponyák helye,
Véres mozgólépcsője,
Mely folyton körbejárva,
Az engesztelést ontja,
S a kereszt is ott áll,
Rajta jó kilátás,
Ott a jobbján van
A vízió, s a látás.

Ha a jobb lator helyén
Okulsz megfeszítve,
Kezed bár szabad,
Hagyod leszögezve,
Ha indulatod, vágyad,
Békébe fullad,
Akkor mindenféle vihar
Szele tovahalad.

Szíved csendes tó már,
Tükre ezüst tálca,
Minden vízió
Csakis az Ő arca.
Szemed izzó lámpás,
Tested világítja,
Lángja fényét szórja
Eme zord világba.

A fal is egyen szalonnát

Éjjel-nappal sötétség,
Vágni lehetne, kopog,
Ráakaszthatnád kabátod.

Árnyak benne botladoznak,
Folyvást rosszban sántikálnak,
Egymás szívében vájkálnak.

Zavarodva düllöngélnek, hadonásznak,
Hangtalanul, szájatlanul ordibálnak,
Szemek nélkül könnyet ontnak.

Mintegy kopár barlangból,
Mint egy kisgyermek álmából,
Szagos istállóból, világosság támad.

Piciny mécses lángra lobban,
És az árnyak megdermednek.
E csodára rámerednek.

Betlehemes krumplihéjból,
Koldusétel maradékból,
Éhes gyomor fájdalmából.

Sántikálva közelednek,
Nehéz szívek, beteg fejek,
Tágra nyitott sötétségek.

S míg bámulnak körbeállva,
Csodás fénytől arcot öltnek,
Összefogják kezeiket.

Világosság támadt benned, örülj hát,
Laktasd jól a föld porát.
A fal is egyen szalonnát.

 

A Te arcod

Óh, a Te arcod
Milyen csodálatos,
A lélegzetem eláll,
A szívem is megáll,
Lelkem belerendül,
Mint ház a földrengésben,
Megszorul az,
Mint szőlő a présben.

Óh, a Te arcod
Oly nagyon fenséges,
Az éjszakában világít,
Sötétségben erősít,
Ragyogását látva
Lelkem lángra lobban,
Mosolyod megsejtve,
Szívem gyorsat dobban.

Óh, a Te arcod
Olyan tisztaságos,
Ajkam kővé dermed,
Szavam belém reked,
Csak egy igazság
Buggyan ki belőlem,
Bűnös vagyok Uram,
Nem méltó a szívem.

Óh, a Te arcod,
Színarany mécses,
Mindent megvilágít,
Bajtól megszabadít,
Bárcsak itt állhatnék

Fénylő arcod előtt,
Nem rejtőznék mindig
Fügebokrok között.

A tücsök és a hangya

Nyárba öltözött a mező,
Zúg a tücsök ceterája,
Arra jár a szorgos hangya,
Fejét mérgesen csóválja.

Dolgozz tücsök, dolgozz,
Mert eltelik a nyár,
Hideg télnek idején,
A lustának mag nem jár.

De a tücsök egyre csak
Vonót húz, meg hegedál,
Örömhírről kornyikál,
S egy más országról fabulál.

A hangya pedig egész nyáron
Gyüjtögetett magának,
Ej, de esztelen e tücsök,
Mondogatta fűnek-fának.

De a tücsök mit törődött,
Egész nyáron nevetett,
Hamar ősz jött fejére,
Míg a mennyről pirregett.

Mikor a tél beköszöne,
Megpihent a dolgos hangya,
Tele van az éléskamra,
Nem korog a vékony gyomra.

Na, most gyere prücsök tücsök,
Most muzsikálj az ajtómnál,
Most mutasd meg tél idején,
Meleg nyárban miben bíztál.

De a tücsök bizony nem jött,
Csak a fagyos szél kint fütyült,
Hangya, hangya, sokra vitted,
De a kamrád csak kiürült.

Tücsök barát Nálam telel,
Hol a kamra nem ürül ki,
Télen elnyeri életét,
Aki nyáron elveszíti.

Hello, hello Xénia

Hello, hello Xénia,
Te divatos dáma, díva,
Platinaszőke a hajad,
Palik dőlnek utánad,
Megy az üzlet, karrier,
Óramárkád Cartier,
Partnered mind menedzser,
Direktor, meg egyéb gájner.
Ajkadon ezüstös rúzs,
Otthonod a Moulen Rouge,
Taxid már csak limuzin,
Reggel pénz az éjjelin.

Hello, hello Xénia,
Ébredj fel te alvó baba.
Nem sejted, hogy általában,
Bűzlik valami Dániában,
Hogy az illog-villogás,
Jövés-menés, csillogás,
Csupa hamis műanyag,
Értéktelen vacak, kacat?
Reklámtenger Las Vegasban,
Út vége a szakadékban,
Ott viszhangzik lezuhanva,
Végzeted iszony-sikolya.

Hello, hello Xénia,
Jó, hogy megálltál egy szóra,
Ha belefáradsz mindezekbe,
Jusson egyszer majd eszedbe,
Hogy valaki szólt már neked,
Halkan megintett már téged.
Emlékezz a kedves szóra,
Megértő, ölelő karra,
Hirdette, hogy van szűk ösvény,
Ahol nincs veszélyes örvény,
Hanem magasba felhúzó,
Fenségesen szép tornádó.

Ha eljön majd a pillanat,

Megútálod ruhádat,
Kinőtt hajad sírva téped,
Falhoz vágod legszebb képed,
Ha pompás sminked elkenődött,
Arcod könnyes lett és gyűrött,
Tudjad, hogy Ő szépre hívott,
Hisz kezdettől terád vágyott.

Ha eljön majd a pillanat,
Megútálod dolgaidat,
Élted álma roncstelep,
Minden útad sárba vezet,
Bankszámlád minuszban rég,
Bőrfoteled villamossszék,
Tudjad, hogy Ő győzni hívott,
Hisz teérted harcot vívott.

Ha eljön majd a pillanat,

Megútálod magadat,
Szívedet már rég nem érted,
Harcaidban sokat vérzett,
Bensőd nyögő romhalmaz,
Mindenütt csak bogáncs, gaz,
Tudjad, hogy Ő szentnek hívott,
Hisz Ő téged kiválasztott.

Fogjuk meg s vigyétek

Ismét rosszul aludtam,
Rémálom az éjszaka,
Kábán, bambán bámulok,
Meg se mozdulnék,
De fel kellene kelni.
Fel kell kelni!...

Gyomorideg hasít
Tőrként ágyékomig.
A tegnap, a holnap,
Az elmúlt évek,
S ami még jön,
A kimondott szavak,
Az elmúlasztott igéretek.
Helyt fogok állni?
Mit lehet tudni...

Egy vigasztaló szó,
Egy sóhaj, vagy egy fohász,
Melengeti szívem,
De nem hordoz,
Terhem nem könnyíti.
Csak egy megoldás van,
Meg kell ragadni...

Megragadni?
Vagy csak kapaszkodni?
Ki tudná megmondani,
Hogy én-e vagy Ő?
Játszom a cireneit,
Holott csimpaszkodó
Potyaútas vagyok.
Fogjuk meg, s vigyétek.
Vigyed Uram, vigyed,
Hiszen gyenge vagyok...

A menyasszony

Íme a menyasszony,
Elbűvöl szépsége,
Hamvas bőre, arca,
Bársony tekintete,
Kecses a járása,
Szökkenő őzike,
Óh, míly csodálatos
A menyasszony szépsége.

Íme a menyasszony,
Hófehér ruhája,
Dagadó habként
Hullámzik uszálya,
Lehelet fátyla
Ködként száll utána,
Óh, míly csodálatos
A menyasszony ruhája.

Íme a menyasszony,
Csillog az ékszere,
Keblén és arcán,
Sziporkázik fénye,
Brilliáns karkötő,
Korona a dísze,
Óh, míly csodálatos
A menyasszony ékszere.

Íme a menyasszony,
A Vőlegényt várja,
Mint álmában, karján,
Megy a kápolnába,
Ekkor egybekelnek,
Örök házasságra,
Óh, míly csodálatos
A menyasszony álma.

Íme a menyasszony,
Szárnyal örömében,
Párja oldalán
Virágszirom özönben,
Sorfal közt vonulnak,
Ünneplők serege,
Óh, míly csodálatos
Az Úrnőnek öröme.