Mely mindent elemészt,
Tarlót, kórót, cserjét,
Tövist, meg bogáncsot,
S a madarak tollait,
Ha ellopják a magot.
Tűz legyen, nagy tűz,
Lassan folyó láva,
Mely megemészti,
Az útszélli köveket,
S termőföldé hamvasztja
A kérges szíveket.
Óh, hogy szeretném,
De mennyire szeretném,Ha már lángra lobbanna,
Sisteregve lobogna,
S hegyeket, völgyeket,
Mindent eggyé simítna.
Forró láng mindenhol,
Dörgő hangú, sűvítő,De szelíden átölelő,
Tüzes lelket megőrző.
Vessük le a sarunkat,
A csipkebokor szólongat.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése