Hiábavaló életed

Hiábavaló élted
Minden napján,
Mit élsz az ég alatt,
Orcád verítékét törlöd,
Nap mint nap,
A nap alatt.
Mire jó?...

Hiabavaló élted

Kenyerét eszed,
S kerül félreeső helyre.
Öszegyűjtött kacatjaid
Emészti a moly,
A rozsda, meg a fene.
Mire jó?...

Hiabavaló élted

Kincsét meg birtokát
Mind itthagyod.
Palotát, várat
Épithetsz,
Mind leomlanak.
Mire jó?...

Vívhatsz ezer csatát,

Nyerhetsz akár száz háborút,
Véredet is onthatod
Dicső délibábokért,
Ezek is mind elmúlnak.
Egykor, majd az elemekkel,
Mind felbomlanak.

Miért vagy te e világon?

Mi az, ami megmarad,
Miután e világ
A nagy tűzben elolvad?
Mit találsz majd odaát,
Ami csak a te munkád,
És nem el múlik soha?

Téged arra rendeltek,

Hogy gyümölcsöt teremjél,
Maradandó kincset
Fel a mennybe gyűjtsél,
Amit el nem lophatnak,
És ott bízton megmarad,

Az örökkévalóságnak.

Csak egy árva lelket,

Bár egyetlen egyet,
Hogyha megmenthetnél,
S életre vezetnél,
Bizony büszkén mondhatnád,
Örömmel kiálthatnád:

Nem volt hiábavaló!...