Hiábavaló életed

Hiábavaló élted
Minden napján,
Mit élsz az ég alatt,
Orcád verítékét törlöd,
Nap mint nap,
A nap alatt.
Mire jó?...

Hiabavaló élted

Kenyerét eszed,
S kerül félreeső helyre.
Öszegyűjtött kacatjaid
Emészti a moly,
A rozsda, meg a fene.
Mire jó?...

Hiabavaló élted

Kincsét meg birtokát
Mind itthagyod.
Palotát, várat
Épithetsz,
Mind leomlanak.
Mire jó?...

Vívhatsz ezer csatát,

Nyerhetsz akár száz háborút,
Véredet is onthatod
Dicső délibábokért,
Ezek is mind elmúlnak.
Egykor, majd az elemekkel,
Mind felbomlanak.

Miért vagy te e világon?

Mi az, ami megmarad,
Miután e világ
A nagy tűzben elolvad?
Mit találsz majd odaát,
Ami csak a te munkád,
És nem el múlik soha?

Téged arra rendeltek,

Hogy gyümölcsöt teremjél,
Maradandó kincset
Fel a mennybe gyűjtsél,
Amit el nem lophatnak,
És ott bízton megmarad,

Az örökkévalóságnak.

Csak egy árva lelket,

Bár egyetlen egyet,
Hogyha megmenthetnél,
S életre vezetnél,
Bizony büszkén mondhatnád,
Örömmel kiálthatnád:

Nem volt hiábavaló!...

Tűz legyen

Tűz legyen, nagy tűz,

Mely mindent elemészt,

Tarlót, kórót, cserjét,

Tövist, meg bogáncsot,

S a madarak tollait,

Ha ellopják a magot.

Tűz legyen, nagy tűz,

Lassan folyó láva,

Mely megemészti,

Az útszélli köveket,

S termőföldé hamvasztja

A kérges szíveket.

Óh, hogy szeretném,

De mennyire szeretném,
Ha már lángra lobbanna,
Sisteregve lobogna,
S hegyeket, völgyeket,
Mindent eggyé simítna.

Forró láng mindenhol,

Dörgő hangú, sűvítő,
De szelíden átölelő,
Tüzes lelket megőrző.
Vessük le a sarunkat,
A csipkebokor szólongat.

Se jobbra, se balra

Ne térj le az útról
Se jobbra, se balra,
Nem vagy te Piroska,
S a farkas se balga.

Fehér báránybőrben,

Köszörüli torkát,
Bégetve árasztja
A sárkány ordítását.

S a gidák sem lehetnek

Eszetlen pulyák,
Nincsenek rejtekhelyek,
Sem faliórák.

Ne térj le az útról

Se jobbra, se balra,
Erdő regetege
Vezet mély homályba.

Dolgod nap mint nap,

Az ösvényen járni,
Lépteiddel biztosan,
Napvilágra térni.

S míg magányosan haladsz

A kietlen úton,
Nem vagy te egyedül,
Mert lépkedsz egy nyomon.

Egy szem repül utánad,

Rebben fáról fára,
S egy kéz halad fölötted,
Lábadra vigyázva.