Aki felövezi magát,
Kezében a lámpással,
Ébren várja az Urát.
Rendületlenül szolgál,
Nap mint nap csak egyre gyûjtve,A kicsiben is mindig hû,
Tékozlásnak nincsen helye.
Ki az aki enni ad,
A ház népének idejében,Semmit soha el nem hagy,
Mindent végez szép rendjében.
Nem engedi át magát,
Torkos lakmározásnak,
Nem dorbézol, nem
lármázik,Kedvez szolgatársának.
Jaj a gonosz szolgának,
Ki korhelyekkel mulatozik,Aki társát üti-veri,
Hatalmával gonoszkodik.
Félelmetes, rettenetes,
Végnélküli sírás-rívás,Hallgatni is borzalom,
Iszonyatos fogcsikorgás.
Ki az hû és okos
szolga,
Aki helyt állt a kevésben,Sokat bíznak mostan rá,
Benn az Atya örömében.