Mely mindent elemészt,
Tarlót, kórót, cserjét,
Tövist meg bogáncsot,
És a madarak tollait,
Melyek ellopták a magot.
Tûz legyen, tûz,
Pusztító láva,
Mely megemészti,
Az útszélli köveket,
S termõföldé hamvasztja
A kérges szíveket.
Óh, de szeretném,
De mennyire szeretném,Ha már lángra lobbanna,
Sisteregve lobogna,
S hegyeket, völgyeket,
Mind eggyé simítna.
Forró lángok mindenhol,
Dörgõ hangú, sûvítõ,Szelíden átölelõ,
Tüzes lelket megõrzõ.
Vessük le a saruinkat,
Ha a csipkebokor szólongat.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése