2021. január 24., vasárnap

Megfertőztetett

Káin csalá Ábelt a mezőre,
S ott veré kővel fejbe,
Arcán keleti istenek
Kegyetlen sötéte.
Nézte mint folyik
A halott testvér vére,
Oda a földre, s issza be örökre.

Átkozott a föld
Az egy gyümölcs miatt,
Átkozott lett Káin,
S a föld a lába alatt,
S ha Káinért a bosszú hétszeres,
Lámechért hetvenszer hétszeres,
Átok a földön Édentől keletre.

S azóta is kiált fel az égre
Az igaz Ábel vére,
Nem fárad, nem évül,
Nem maradhat bosszú nélkül,
Mert a vér lélek,
Testben lévő élet,
A halhatatlan istenkép edénye.

Ma milliónyi Ábel vére
Csurog edénybe, csőbe,
Kánálisba, földbe,
S a tudósok kémcsöveibe,
Hogy keressék, kutassák
S az egérútat találják,
Az átokból, meg a kétszeres halálból.

Pedig már kiontatott örökre
Az egy áldozat Vére,
Kiomlott e földre,
Hogy azt megszentelje,
És átala éltünk legyen,
De nem e siralomvölgyben,
Hanem ott fönn az égben.

Parányi sejtek
Tán nem is kiáltnak,
Csak halkan sóhajtnak,
Elrabolt életük miatt.
Sóhajuk ott susog, lebeg
A mikroszkóp lencséjében,
Meg az üvegcsékben.

És hogy élted legyen
Eme vészes sötétben,
Bizony megeszed őket,
De nem a száddal.
Testedbe, véredbe veszed,
Ugyan hol a hited,
S ott sóhajtnak benned.

Mindeddig bűnöd,
Rajtad kívül maradt,
Csak a parázna teste rohadt,
De most már benned van,
Ott száguld véredben,
A hatodik vétség,
S marad egy életre kétség.

Megfertőztetett a föld,
A levegő, a víz,
És megfertőztetett a vér.
Csak a tűz maradt.
Imbolyog, tántorog a föld,
Elesik és többé fel nem áll,
Többé fel nem áll...





2019. április 3., szerda

Krizantém

Bordó krizantém,
Te kereszhez nõt virág,
Nyugtalanul lengsz
A hideg õszi szélben,
Elégedetlenséged
Lenn a gyökeredben.

Más akartál lenni,
Nemes, pompás virág,
Csodás orchidea,
Vagy tán büszke rózsa,
Melynek patyolat a szirma,
S bódító illata.

Inkább tündökölnél,
Színarany vázában,
Díszes palotában,
Főúri asztalon.
Nem akarsz hervadni
Magányos síron.

Bosszantanak
A gyászruhás fohászok,
Pedig nem halottak napja,
Hanem mindenszentek,
Ugyan minek búsulsz,
Hazavárnak téged.

Ha szirmaid megcsipte
Az õszi harmat,
Ha ráncok lepik be
Bársonyos arcodat,
Te kereszthez nõt virág,
Õrizd meg bizalmad.

Hisz gyönyörû az õsz,
Szépen megõszülve,
Nap ragyog az égen,
S kereszten a béke.
Jön a feltámadás,
Nincs semminek vége.


2019. február 18., hétfő

Édenkert

Gyerekkorom gyümölcsöse,
Emlékeim édenkertje,
Mára minden puszta, sivár,
Szívem mélyén most is ott vár.

Mindennap valamit leltem,
Benne újat felfedeztem,
Délután ha jót aludtam,
Gyömölcsfák közt álmodoztam.

Balra a kemence mellett,
Mézkörtefa hessegtetett,
Szüntelenül méhek dongták,
Gyümölcsét lyukasra rágták.
                                          
Odébb magaslott a büszke,
Ott termett az almakörte,
Volt alatta nyuszifészek,
Piros tojást rejtegetett.

Jobbról volt a császárkörte,
Nagylelkű fa bő gyümölcse,
Mint egy jóságos nagymama,
Mindig volt valami nála.

Mellette az egresbokor,
Megbújhattam ott bármikor,
Hogyha atyám szólongatott,
Mert betörtem az ablakot.

Hátul volt a cseresznyefa,
Őrangyalom keze rajta,
Lábam kétszer is megcsúszott,
De õ vigyázva kifogott.

Ott volt az én édenkertem,
Minden, amit kivánt szemem,
S közepén egy kis almafa,
Melynek fanyar volt almája.

Mondá nékem édesanyám:
Téli alma, édes bubám...
De én akkor nem becsültem,
Csupán télen szürcsölgettem.

Édenemben volt valami,
Felnőtt ember nem értheti,
Ott ragyogott a fák között,
Gyerekszívembe költözött.

Álmaimban visszatértem,
Édenemben örvendeztem,
S azt a kis almafát láttam,
Mely gyümölcsét nem rágcsáltam.

Roskodozott minden ága,
Csupa piros óriás alma,
Odalett a sok gyötrelmem,
Újból kisgyerek lehettem.

Gyere velem hát kedvesem, 
Minden álmom elmesélem,
Csak úgy lehetsz kertemben,
Ha gyerek vagy a szívedben.





2016. november 23., szerda

Hû és okos szolga

Ki a hû és okos szolga,
Aki felövezi magát,
Kezében a lámpással,
Ébren várja az Urát.

Rendületlenül szolgál,
Nap mint nap csak egyre gyûjtve,
A kicsiben is mindig hû,
Tékozlásnak nincsen helye.

Ki az aki enni ad,
A ház népének idejében,
Semmit soha el nem hagy,
Mindent végez szép rendjében.

Nem engedi át magát,
Torkos lakmározásnak,
Nem dorbézol, nem lármázik,
Kedvez szolgatársának.

Jaj a gonosz szolgának,
Ki korhelyekkel mulatozik,
Aki társát üti-veri,
Hatalmával gonoszkodik.

Félelmetes, rettenetes,
Végnélküli sírás-rívás,
Hallgatni is borzalom,
Iszonyatos fogcsikorgás.

Ki az hû és okos szolga,
Aki helyt állt a kevésben,
Sokat bíznak mostan rá,
Benn az Atya örömében.




2016. november 18., péntek

Barátomnak mondalak

Órákig játszodtam magamban,
A homokozóban,
Eszembe se jutott,
Hogy nincsen egy barátom,
Pedig nem volt senki más,
Csak a monyók Lali,
De õ is csak akkor,
Ha neki se volt senki.

Aztán kiragadtak hirtelen,
Az édenkertembõl,
Kiûztek keletre,
Bölcsõm melegébõl,
Ott voltam egyedül,
Farkaskölykök között,
Martak is kegyetlenül,
Minden óra között.

S mire megérthettem volna,
Ki is vagyok én,
Kint találtam magam,
Az élet sûrûjén,
Ekkor is csak egy volt,
A púpos hátú Vuja,
Hajléktalan szálló,
Kintrekedt lakója.

S aztán elérkezett,
Lelkem drága kincse,
Az igazi barátom,
Szemem gyönyörüsége,
De titkos rendeletek,
Rettenetes tervek,
Elragadták õt is,
Hogy csak Tied legyek.

Nem nevezlek szolgának,
Mindent tudtul adtam,
Barátomnak mondalak,
Kire mindent hagytam,
S bár egyedül vagy,
De sohasem magányos,
Veled vagyok mindig,
S neked minden világos.


2016. november 17., csütörtök

Feszítsd meg magad

Ringasd el magad, ringasd el magad,
Ha senki sincs ki elringasson, ringasd el magad...
Ringasd el magad, ringasd el magad,
Így bíztat a nagyvilág, hogy ringasd el magad...

Zubog szemed előtt az élet folyama,
Mindenfélét hoz, mi testednek kedves,
Gyönyört és vigaszt, mit oly gyakran szomjazol,
Vágyódva bámulsz mindent, mi fényes...

Sorba veheted a világ minden kincsét,
Ékszert meg limuzint, palotát s divatot,
Ama ősi sárkány ma is megmutatja,
Tiéd lehet mindez, ha leborulva imádod...

Feszítsd meg magad, feszítsd meg magad,
Ha senki sincs ki megfeszítsen, feszítsd meg magad...
Feszítsd meg magad, feszítsd meg magad,
Az Emberfia arra hív, hogy feszísd meg magad...

Tudom, azt mondod, hogy te nem imádod,
De csak a bal kezed van kifeszítve,       
Míg kereszted bal felét hűségesen bírod,
Jobbod belenyúl a kormos-szurkos üstbe.

Ringatod magad a világ dallamára,
Minden rendben tünik, pedig lelked alszik,
Balga szüzek korsója, kialudt a lámpása,
Mi lesz majd akkor, ha a Vőlegény érkezik...

Ne ringasd magad, ne ringasd magad,
Nincs idő szúnyodni, hát ne ringasd magad...
Feszítsd meg magad, feszítsd meg magad,
Az Emberfia arra hív, hogy feszísd meg magad...



2016. november 12., szombat

Ennek meg kell történnie

Miért vágysz vissza Egyiptomba
A húsos fazekak mellé,
Jeruzsálem leánya?
Jó volt az iga,
A rabság meg a robot,
S a Stockholm-szindróma?
Félelmetes a szabadság, meg a puszta?
Emlékezz az igére,
Ennek meg kell történnie.

Miért nem emlékezel
A kettévált víz falára,
S a száraz saruidra?
Hisz nagy csodákkal szabadultál, 
A tû fokán is átbújtál.
Kidobod a szemétdombra
Képeid és albumaid?
Emlékezz az igére,
Ennek meg kell történnie.

Vándorolsz a pusztában és hiszed,
Hogy jó ez neked,
S örökké fog tartani.
Fanyar a manna.
Zúgolódsz és panaszkodsz,
De azért jobb, mint a semmi.
És harcolsz Ammonnal meg Moábbal.
Emlékezz az igére,
Ennek meg kell történnie.

Mikor hiszed, s bízol benne,
Hogy béke lesz és biztonság,
Akkor jön az ellenség.
Mivel csaltál, megcsalatsz,
Elhagy minden szerelmesed,
S utolér a nagy ínség.
A babilóni nehéz fogság...
Emlékezz az igére,
Ennek meg kell történnie.

Utána, ha visszatértél,
Szentélyt ismét építettél,
Felismered Akit vársz?
A szamarát sem ismered fel,
A kotló hangját nem is hallod.
Jeruzsálem meddig állsz?
Jön a végzet s lerombolnak.
Emlékezz az igére,
Ennek meg kell történnie.

Ha romba dõlt a templomod,
S oltáraid mind ledõltek,
Bálványaid mind eltörtek,
Átvonulsz a Jordánon.
Nyugalomnak helyén
Örök otthont készítettek,
Ahol béke és csend honol.
Emlékezz az igére,
Ennek meg kell történnie.

Võlegénynek szerelmese,
Nagy Királynak szép Esztere,
Bírád elé bízva lépsz.
Nem rettegsz az ítélettõl,
Reményed nem csalhat meg,
Menyasszonyi ruhád kész.
Jöjj be Urad örömébe.
Emlékezz az igére,
Ennek meg kell történnie.