Kopott bőrönd

Kopott bőrönd, horpadt,
Elnyűtt pántján rozsdás csat,
Mosztikás a belseje,
Pakolgassunk lassan bele.
Utazni kell messzire,
Ismeretlen vidékre,
A sorba most már be kell állni,
Kanyargózva masírozni.

Hoszan kígyózik a menet,

Célja munkatábor lehet,

Sok ismerős arc van köztük,
Integet is sovány kezük.
Menetelnek mosolyogva,
Arcukra öröm van írva,
Tudják, nem mennek hiába,
Sem rettentő gázkamrába.

A zsidó vígan mondogatja,

Jó cipőket hozz az útra,
Mit beszél, ő jól tudja,
Hiszen ezt már végigjárta.
Bőröndödben ne legyen
Semmi kincs, vagy élelem,
Egy dolognak van csak haszna,
Ami elsegít a célba.

Nem akarsz rám hallgatni,

Nem akarsz még pakolni,
Nem hiszed, hogy el kell menni,
Nem hiszed, hogy be kell állni
A búcsút intő osztagba,
Mely tégedet zis elvisz oda,
Hol nagy rabság vár terád,
S majd az örök boldogság.

Akár pakolsz, akár nem,

Kész a bőröndöd, vagy sem,
Ha menni kell, hát menni kell,
Erős karok visznek el.
Kopott bőrönd, horpadt,
Elnyűtt pántján rozsdás csat,
Öszecsukva készen áll.
Ott az ajtó sarkánál.