A homokozóban,
Eszembe se jutott,
Hogy nincs barátom,
Pedig nem más volt senki,
Csak a monyók Lali,
De ő is csak akkor,
Ha neki se volt senki.
Aztán egy nap kiragadtak
Az édenkertemből,És kiűztek engem is keletre,
Bölcsőm melegéből.
Ott álltam egyedül,
Farkaskölykök között,
Martak is a szüneteken,
Minden óra között.
S mire megérthettem volna,
Hogy ki is vagyok én,Kint találtam magam,
Az élet sűrűjén,
Ekkor is csak egy vala,
A púpos hátú Vuja,
Hajléktalan szálló,
Kintrekedt lakója.
S elérkezett végre,
Lelkem drága kincse,Az igazi barátom,
Szemem gyönyörűsége,
De titkos rendeletek,
Rettenetes tervek,
Elragadták őt is,
Hogy csak Tied legyek.
Nem nevezlek szolgának,
Hisz mindent tudtul adtam,Barátomnak mondalak,
Kinek mindent elmondtam,
S bár egyedül vagy,
De sohasem magányos,
Mindig veled vagyok,
S így már minden világos.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése