Ennek meg kell történnie

Miért vágysz vissza Egyiptomba
A húsos fazekak mellé,
Jeruzsálem leánya?
Jó volt az iga,
A rabság, meg a robot,
S a Stockholm-szindróma?
Félelmetes a szabadság, meg a puszta?
Emlékezz az igére,
Ennek meg kell történnie.

Miért nem akarsz emlékezni

A kettévált víz falaira,

Meg a száraz saruidra?
Hisz nagy csodákkal szabadultál, 

S a tű fokán is átnyomúltál.
Kidobod a szemétdombra
Képeid és albumaid?
Emlékezz az igére,
Ennek meg kell történnie.

Vándorolsz a pusztában és hiszed,

Hogy jó ez így neked,
S örökké fog tartani.
Pedig fanyar a manna.
Zúgolódsz és panaszkodsz,
De azért jobb, mint a semmi,
És harcolsz Ammonnal, meg Moábbal.
Emlékezz az igére,
Ennek meg kell történnie.

Mikor hiszed és bízol,

Hogy béke lesz, meg biztonság,
Akkor jön az ellenség.
Mivel csaltál, megcsalatsz,
Elhagy minden szerelmesed,
S utolér a nagy ínség,
A babilóni kemény fogság.
Emlékezz az igére,
Ennek meg kell történnie.

Utána, ha visszatértél,

Ismét szentélyt építettél,
Felismered kit úgy vársz?
A szamarát sem ismernéd fel,
A kotló hangját meg se hallod,
Jeruzsálem meddig állsz?
Jön a végzet, s lerombolnak.
Emlékezz az igére,
Ennek meg kell történnie.

Ha romba dőlt már templomod,

S oltáraid mind ledőltek,
Bálványaid összetörtek,
Átvonulsz a Jordánon.
Nyugalomnak helyén,
Örök otthont készítettek,
Ahol béke s csend honol.
Emlékezz az igére,
Ennek meg kell történnie.

Vőlegénynek szerelme,

Nagy Királynak szép Esztere,
Bírád elé bízva lépsz.
Nem rettegsz az ítélettől,
Reményed nem csalhat meg,
Menyasszonyi ruhád kész.
Jöjj be Urad örömébe.
Emlékezz az igére,
Ennek meg kell történnie.