Ennek meg kell történnie

Miért vágysz vissza Egyiptomba
A húsos fazekak mellé,
Jeruzsálem leánya?
Jó volt az iga,
A rabság meg a robot,
S a Stockholm-szindróma?
Félelmetes a szabadság, meg a puszta?
Emlékezz az igére,
Ennek meg kell történnie.

Miért nem emlékezel

A kettévált víz falára,

S a száraz saruidra?
Hisz nagy csodákkal szabadultál, 

A tû fokán is átbújtál.
Kidobod a szemétdombra
Képeid és albumaid?
Emlékezz az igére,
Ennek meg kell történnie.

Vándorolsz a pusztában és hiszed,

Hogy jó ez neked,
S örökké fog tartani.
Fanyar a manna.
Zúgolódsz és panaszkodsz,
De azért jobb, mint a semmi.
És harcolsz Ammonnal meg Moábbal.
Emlékezz az igére,
Ennek meg kell történnie.

Mikor hiszed, s bízol benne,

Hogy béke lesz és biztonság,
Akkor jön az ellenség.
Mivel csaltál, megcsalatsz,
Elhagy minden szerelmesed,
S utolér a nagy ínség.
A babilóni nehéz fogság...
Emlékezz az igére,
Ennek meg kell történnie.

Utána, ha visszatértél,

Szentélyt ismét építettél,
Felismered Akit vársz?
A szamarát sem ismered fel,
A kotló hangját nem is hallod.
Jeruzsálem meddig állsz?
Jön a végzet s lerombolnak.
Emlékezz az igére,
Ennek meg kell történnie.

Ha romba dõlt a templomod,

S oltáraid mind ledõltek,
Bálványaid mind eltörtek,
Átvonulsz a Jordánon.
Nyugalomnak helyén
Örök otthont készítettek,
Ahol béke és csend honol.
Emlékezz az igére,
Ennek meg kell történnie.

Võlegénynek szerelmese,

Nagy Királynak szép Esztere,
Bírád elé bízva lépsz.
Nem rettegsz az ítélettõl,
Reményed nem csalhat meg,
Menyasszonyi ruhád kész.
Jöjj be Urad örömébe.
Emlékezz az igére,
Ennek meg kell történnie.