Kopott bõrönd

Kopott bõrönd, behorpadt,
Kopott  pántja, rozsdás csat,
Mosztikás a belseje,
Pakolgassunk lassan bele.
Utazni kell messzire,
Ismeretlen helyekre,
Be kell állni a sorba,
Kanyargozó oszlopba.

Kígyózik a széles menet,

Célja munkatábor lehet,
Sok ismerõs arc van köztük,
Integet is sovány kezük.
Menetelnek mosolyogva,
Arcukra öröm van írva,
Tudják nem mennek halálba,
Sem rettentõ gázkamrába.

A zsidó vígan mondogatja,

Jó cipõket vígy az útra,
Mit beszél õ jól tudja,
Hisz ő ezt már végigjárta.
Bõröndödben ne legyen
Semmi kincs vagy élelem,
Egy dolognak van csak haszna,
Ami elsegít a célba.

Nem akarsz rám hallgatni,

Nem akarsz még pakolni,
Nem hiszed, hogy el kell menni,
Nem hiszed, hogy be kell állni,
Az elbúcsúzó osztagba,
Mely téged is elvisz oda,
Ahol hosszas rabság vár,
De talán örök boldogság.

Pedig bepakolsz vagy nem,

Kész a bőröndöd vagy sem,
Menni kell, ha menni kell,
Erõs õrök visznek el.
Kopott bõrönd, behorpadt,
Kopott  pántja, rozsdás csat,
Öszecsukva készen áll.
Ott az ajtó sarkánál.