Krizantém

Bordó krizantém,

Te kereszhez nõt virág,

Nyugtalanul lengsz
A hideg õszi szélben,
Elégedetlenséged
Lenn a gyökeredben.

Más akartál lenni,

Nemes, pompás virág,
Csodás orchidea,
Vagy tán büszke rózsa,
Melynek patyolat a szirma,
S bódító illata.

Inkább tündökölnél,

Színarany vázában,
Díszes palotában,
Főúri asztalon.
Nem akarsz hervadni
Magányos síron.

Bosszantanak

A gyászruhás fohászok,
Pedig nem halottak napja,
Hanem mindenszentek,
Ugyan minek búsulsz,
Hazavárnak téged.

Ha szirmaid megcsipte

Az õszi harmat,
Ha ráncok lepik be
Bársonyos arcodat,
Te kereszthez nõt virág,
Õrizd meg bizalmad.

Hisz gyönyörû az õsz,

Szépen megõszülve,
Nap ragyog az égen,
S kereszten a béke.
Jön a feltámadás,
Nincs semminek vége.