Feszítsd meg magad

Ringasd el magad, ringasd el magad,
Ha senki sincs ki elringasson, ringasd el magad...
Ringasd el magad, ringasd el magad,
Így bíztat a nagyvilág, hogy ringasd el magad...

Zubog szemed előtt az élet folyama,

Mindenfélét hoz, mi testednek kedves,
Gyönyört és vigaszt, mit oly gyakran szomjazol,
Vágyódva bámulsz mindent, mi fényes...

Sorba veheted a világ minden kincsét,

Ékszert meg limuzint, palotát s divatot,
Ama ősi sárkány ma is megmutatja,
Tiéd lehet mindez, ha leborulva imádod...

Feszítsd meg magad, feszítsd meg magad,

Ha senki sincs ki megfeszítsen, feszítsd meg magad...
Feszítsd meg magad, feszítsd meg magad,
Az Emberfia arra hív, hogy feszísd meg magad...

Tudom, azt mondod, hogy te nem imádod,

De csak a bal kezed van kifeszítve,       
Míg kereszted bal felét hűségesen bírod,
Jobbod belenyúl a kormos-szurkos üstbe.

Ringatod magad a világ dallamára,

Minden rendben tünik, pedig lelked alszik,
Balga szüzek korsója, kialudt a lámpása,
Mi lesz majd akkor, ha a Vőlegény érkezik...

Ne ringasd magad, ne ringasd magad,

Nincs idő szúnyodni, hát ne ringasd magad...
Feszítsd meg magad, feszítsd meg magad,
Az Emberfia arra hív, hogy feszísd meg magad...