Állj igyekvő vándor,
Állj meg egy szóra,
Gondolj egy percet
Utolsó órádra.
Látva poros útad
Taposómalmát,
Járd meg Somlyó hegyét,
Pünkösdi búcsúját.
Szívedbe engeded
Hivogató Nevét,
Bizonyságtételnek
Hazaviszed jelét.
Ekkor rádpillant
A nagy figyelő,
Nyomodba szegődik,
Hazakísér Ő.
Főhelyre állítod,
Bizony rátelepszik,
Áldásnak foszlánya
Mindig rajta nyugszik.
Mikor senki sem lát,
Letérdelsz eléje,
Táruló szívedet
Helyezed ölébe.
És ha ezt megteszed,
Utad már nem sötét,
Vezércsillag vár rád
Mikor jön a vég.
2008. január 30., szerda
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése