Milyen csodálatos vagy,
Miképp festhetném le,
Dicsőséged milyen nagy.
Ki foghatná fel elmével,
Milyen magas a Te trónod,
Hogyan mérhetné a vízcsepp,
Végtelen nagy óceánod.
Ha az ember eléd állna,
Dörgő, zúgó szavaidra,
Arcát temetné a porba,
S elbújna egy egérlyukba.
De ha este letelepszik,
A tűz mellé sirdogálva,
Melléülsz és átkarolod,
Vigasztalod kezét fogva.
Ne keseregj, higgyél, bizzál,
Bűneid megbocsájtattak,
Holnap szavam szerint járjál,
Élet útjára kaptatlak.
Uram, jöjj el énhozzám is,
Ma is várlak, úgy kivánlak,
Fogd a kezem, vigasztalj meg,
Bátorsággal bizakodjak.
P.
VálaszTörlés