Pult előtt toporgok, s tombolnak az árak,
Mindennapi gondok mázsaként nyomnak,
Szemből a mosolyod megvigasztal rögtön,
Óh, mennyi jó ember pompázik e földön.
Rendelőben várok és oly fáradt vagyok,
Szüntelen marnak láthatatlan bajok,
Meleg gondozásod megerősit rögtön,
Óh, mennyi jó ember pompázik e földön.
Lelkem templomában száraz sivatagok,
Szívemből szálltak tündöklő galambok,
Béke kézfogásod felvídít most rögtön,
Óh, mennyi jó ember pompázik e földön.
Óh, mennyi jó ember, angyali szépség,
Hány meleg tekintet, mennyi sok kedvesség,
Szeretve csillanó szemek a földön,
Nyisd ki te is jól, s meglátod rögtön.
2008. január 28., hétfő
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése