Betlehemi jászolban csecsemő szendereg,
Eljöttél hozzám, hidegben, sötétben,
Eljöttél hozzám, hogy ragyogj a szívemben.
Messziről jöttek a napkeleti bölcsek,
Aranyt, tömjént, mirhát, elédbe tettek,
Ugyan mit rakhatnék pici lábad elé,
Mi lehetne méltó mindezek mellé.
Tanuságtételem talán idemerészkedhet,
Egyebem úgysem ér egy hajítókövet,
Szobám magányában előveszem tollam,
Senki sincsen itt, ki elfojtsa szavam.
Leírom csendben most egy papírosra,
Összecsavarom, s rejtem egy palackba,
Reménykedve dobom a háborgó tengerbe,
Megtalálja az, kinek eljősz a szívébe.
Boldogan vallom, hogy rám ereszkedtél,
Vakító fényeddel körülöleltél,
Belémkarolva jobbodra emeltél,
Ujjongók között, egy ajtón át vezettél.
Rendülten leírom, megmutattad magad,
Ezüsttálca tavában megláttam arcodat,
Oly fenséges voltál, hogy én kiáltottam,
Álmomból riadva kábultan bámultam.
P.
VálaszTörlés