Nem vagyok méltó

Mikor homok már a kenyér,
S epelé a víz,
Szívem dermedt ólom,
De a lelkem benned bíz,
Nem vagyok méltó,
Hogy hajlékomban jöjj,
Bár csak annyit szólnál:
Kedves férfiú, jöjj...

Mikor hátamat a teher
Púposra nyomta,
S arcomat a vihar
A porba tiporta,
Nem vagyok méltó,
Hogy hajlékomban jöjj,
Bár csak annyit szólnál:
Kedves férfiú, jöjj...

Mikor a sötétség,
Iránytűm ellopja,
S áradattal küzdök
Beléd kapaszkodva,
Nem vagyok méltó,
Hogy hajlékomban jöjj,
Bár csak annyit szólnál:
Kedves férfiú, jöjj...

És ha golgotára érve
Terhemet ledobnám,
S dicsőségedért
Életemet adnám,
Nem vagyok méltó,
Hogy hajlékomban jöjj,
Bár csak annyit szólnál:
Kedves férfiú! Jöjj...