Nem voltam ott

Nem mertem a Jordán vizét,
Kifogva mint lefolyt rólad,
Nem csodáltam az ég színét
Szemlélve amikor hasad.

Rabja voltam rút pincének,
Ahol sárgás szennylé csöpög,
Hol a halottak nyüzsögnek,
S dühödten a sötét röhög.

Nem láttam a sarud nyomát,
Kiöntve azt arannyal,
Nem eveztem éjszaka,
Követve lépted csónakkal.

Küzdve úsztam poshadt lében,
Iszonyodtan fürödve,
De égszinkék forrást leltem,
Hol már napfény ragyog be.

Kecmeregtem nehéz sárban,
Ki a napsütötte rétre,
Messziről egy templom hívott,
Tornyával rám integetve.

Nem pihentem vándorként,
Virrasztva a kertben veled,
Nem ítéltek el latorként,
Hogy jobbodra feszítsenek.

Magas falon mesterkedve,
Téglát hordtam peremre,
Megszédültem, s remegve,
Hamar leereszkedtem a földre.

Nem álltam a kereszt alatt,
Megcsókolva vérző lábad,
Nem hallgattam sóhajodat,
Nem sírattam magányodat.

Sötét árnyak ólálkodnak,
S én pajzsod alatt remegek,
Rettegek, hogy kicsalhatnak,
Terád bízom lelkemet.