Ha fekély borít és a fogad kocog,
Mert eljön a pillanat,
El nem maradhat,
Tejben és mézben lesz nyugalmad.
Örülj ha ütnek, ha a hátadat verik,
Ha a másik orcádat is odatartod nekik,
S reméld ama órát,
Mikor megsimogatnak,
Mikor tieid között felmagasztalnak.
Örülj ha rabolnak, ha letépik gúnyád,
Mert vele adhatod utolsó ruhád,
Közel ama nap,
Mikor felruháznak,
Amikor hófehér köpenybe bújtatnak.
Örülj ha szenvedsz, ha a fejed veszik,
Mert éltél-haltál, miként a szentek teszik,
Eljön az idő,
Biztos lehetsz benne,
Mikor otthonod lesz az Úrnak serege.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése