2008. január 31., csütörtök

Válasz a hazafinak

Keze a lobogón, esküszik a hazafi,
Életre-halálra hazáját megvédi,
Azért a földért adja majd életét,
Melyért annyi őse ontotta vérét.

Mondom én neked, egy az én hazám,
Hová letelepszik a vándorló Ábrahám,
Egy a cél, miért nem sajnálom vérem,
Ő adta azt nekem Ki megváltott engem.

Lobogó zászlók közt szavaló hazafi,
Tenger nép tapsolja, vérüket pezsdíti.
Szentül fogadják: Védjük a nemzetet!
Helyreigazitjuk majd a történelmet.

Mondom én neked, hogy egy az én népem,
Mely a zászlós Bárányt követi szépen,
Az időknek sodrába miként szólhatsz bele?
Hisz tudta nélkül még egy veréb se eshet le.

Főhelyen állva ma nagyokat beszél,
Ő most az új vezér, ki jobb lesz a réginél,
Dicső szent jövőre csalogatja népét,
Most aztán legyőzi ősi ellenségét.

Mondom én neked, egy az én vezérem,
Nem űlt fehér lovon, sem királyi széken,
Szamárháton vonul be mindenki szívébe,
Ezért lelkesedek csupán csak Őérte.


1 megjegyzés: