Áradjon szívembõl szerte a világba,
Kiragadtál engem a holtak országából,
Kiemeltél engem a Seol legaljáról.
Zavaros örvényében tuskóként lebegtem,
Útálattal telve, fulladva vergõdtem,
Bomladozó hullák pincéje iszonyat,
Lassú nyüzsgésükben sejthetõ kárhozat.
Bizony én ott voltam, a holtak országában,
Sárgás szennylépatak sötét barlangjában,
Zöldes, rohadt arcok, sorjában vonultak,
Vezérük szavára szótlan masiroztak.
Én Uram, én Istenem, hírdetem jóságod,
Ajkam rebegése járja be a világot,
Mert kivontál engem a Gyehenna tüzébõl,
Irgalmasan kihúztál a romlás legmélyérõl.
Láttam a korháznak leghátsó osztályát,
Hol az intenziv terápia felhagyja munkáját,
Ott felszabdalt testférgek dobatnak egymásra,
Rakásban bûzlenek örök borzadásra.
Valahol térdeltem egy tömeg sírgödörben,
S míg hullott rám a föld, imádság szívemben,
A Miatyánk pergett. Meddig, vajon meddig?
Tán míg a holtak is emlékük elvesztik?...
Én Uram, én Istenem, ó édes Jézusom,
Drága Üdvözitõm, hatalmas Megváltóm,
Kegyelmed megmentett, maradj is énvelem,
Egyszer mond nekem is: Te vagy a kedvesem.
P.
VálaszTörlés