Óh, a Te arcod
Milyen csodálatos,
A lélegzetem eláll,
A szívem is megáll,
Lelkem belerendül,
Mint ház a földrengésben,
Megszorul az,
Mint szőlő a présben.
Óh, a Te arcod
Oly nagyon fenséges,
Az éjszakában világít,
Sötétségben erősít,
Ragyogását látva
Lelkem lángra lobban,
Mosolyod megsejtve,
Szívem gyorsat dobban.
Óh, a Te arcod
Olyan tisztaságos,
Ajkam kővé dermed,
Szavam belém reked,
Csak egy igazság
Buggyan ki belőlem,
Bűnös vagyok Uram,
Nem méltó a szívem.
Óh, a Te arcod,
Színarany mécses,
Mindent megvilágít,
Bajtól megszabadít,
Bárcsak itt állhatnék
2008. február 6., szerda
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése