Látám

Látám a tengert, hallám morajlását,
Temérdek népeknek nyüzsgését-mozgását,
Hömpölygésük, morajuk, dicsõséged zúgja,
Sodródó tömegük hatalmadat zsongja.

Látám a hegyet, felhõtépõ csúcsát,
Hatalmas királyok zengzetes tanácsát,
Bizonyságtételed mindefölött ragyog,
Törtetõ üstökük talpad alá nyomod.

Láttam a zöld mezõt virágba borulva,
Szeretõ szívcsokrok mennyei mámorba,
Közöttük trillázik örömódád dala,
A Te közelséged mindenkinek vágya.

Láttam búzátáblát aranyba öltözve,
Jógazda kezeket takarva a csűrbe,
Ügyes szorgossággal örök terved végzik,
Begyűjtöd a termést, az utolsó szálig.

Láttam a várost, sürgés-forgásával,
Bensõ falait, rengeteg szobával,
Minden utcasarok szereteted jelzi,
Az utolsó kõ is, kegyelmedet méri.

Láttam az embert, minden nyomorában,
Magamat gyûlölve, ködben és homályban,
Mocsárban kúsztam, remegve másztam,
Benned bizakodva, Tehozzád rohantam.

Minden mit megláttam, nevedet dicséri,
Atyai jóságod oly híven hirdeti,
Nagybetükkel van mindenbe vésve,
De sehogy sem ötlik vaksi szemeinkbe.