2008. február 5., kedd

Meggyûlölöm mindenemet

Meggyûlölöm mindenemet,
S vele együtt a lelkemet,
Nagyravágyó önzésemet,
Biztosított életemet.

Lerombolom minden vágyam,
Homokpartra emelt házam,
Megtagadom büszke tettem,
Összehordott hamis kincsem.

Barhogyan áll, elvetem,
Csupa kártyavárnak nézem,
Bűnbánatom vihara,
Döntsön mindent halomba.

Bizony akkor nem kell látnom,
Könnyes szemmel majd sajnálom,
Hogyan dõl majd rakásba,
Az Igazság szavára.

És ha egyszer újrakezdem,
Házam sziklára építem,
Falán nem lesz repedés,
Ép lesz rajta minden festés.

S ha erőm nem lesz hozzá elég,
Jól tudom, hogy nincs tehetség,
Nem rogyok le reményt vesztve,
Nincs a beteg elfeledve.

Lesz majd torony, erõs kőfal,
Gyönyörködök Gaudival,
Ujjongok majd zivatarban,
Megpróbáló áradatban.



1 megjegyzés: