S vele együtt a lelkemet,
Nagyravágyó önzésemet,
Biztosított életemet.
Lerombolom minden vágyam,
Homokpartra emelt házam,
Megtagadom büszke éltem,
Összehordott minden kincsem.
Bárhogyan is áll, elvetem,
Csupa kártyavárnak nézem,
Bűnbánatom bősz vihara,
Döntsön mindent rakásba.
Hátha akkor nem kell látnom,
Könnyes szemmel majd sajnálom,
Hogyan dől az rakásba,
Az Igazság szavára.
És ha egyszer újrakezdem,
Házam sziklára építem,
Falán nem lesz repedés,
Sem pedig áruló rés.
S ha az erőm nem elég,
Hozzá tudom nincs tehetség,
Nem rogyok le reményt vesztve,
Nincs a beteg elfeledve.
Lesz még torony, s erős kőfal,
Gyönyörködök Gaudival,
Ujjongok majd zivatarban,
Megpróbáló áradatban.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése