Rettegés

Kenyeremet másnak adom,
Büszkén nyújtva vétkezem,
Igéidet ha olvasom,
Inogok, s ezt szégyellem.

Kezed nyomát megsejtve,
Bizonytalanság fog el,
Igazadat keresve,
Rettegéssel telek el.

Beszédem is olyan silány,
Hogy magamtól is restellem,
Szívemben ha éreznélek,
Játék lenne a küzdelem.

Mondottad, hogy ne rejtsem el,
A talentumot, amit adtál,
Most, hogy forgalomba hoztam,
Hátamban egy fagyos kés áll.

Fogalmam sincs mit is tegyek,
Nehogy balgán megbántsalak,
Hisz szeretlek, nemcsak féllek,
Merre lépjek, settenkedjek.

Egyetlen egy bizodalmam,
Szívem égõ szeretete,
Tûzgömbé ha összegyúrnám,
Színed elé repülhetne.

Irgalmadban reménykedek,
Pedig naponta remegek,
Megigérted, holtig hiszek,
Ezredízilglen remélek.