Ragyog a Szív egymagában,
Bõ köpenye oly színtelen,
Tündöklése makulátlan.
Szívében rejt minden kincset,
Nem bánkódik magányában,
Szétfeszíti a sötétséget,
Gyönyörködik önmagában.
Határtalan bölcsessége,
Idõ nem szab annak gátat,
Tervet szövöget örökre,
Senki sincs ki beleláthat.
Ige suttog gomolyogva,
Átjárva a Szív bensejét,
Itt a cselekvés órája,
Feszül ropogva a szándék.
Szív születik a Szívbõl,
Világoság világoságból,
Szeretet a szeretetbõl,
Cselekvés az akaratból.
Így szól a Szív: Legyen munkás!
Legyen ki a parlagot felszántja.
Ki magot vet és kertet ás,
A termõ földet megmunkálja.
Sarkán fordul, gyorsan perdül,
Köpenyegét kigombolja,
Amint ragyogása sirül,
Fényes csillagokat szórva.
Repülnek a csillám szikrák,
Szerelmetes nyított Szívbõl,
Bõ kebelét nem sajnálja,
Kiárasztja örömébõl.
Sok száz millió pompás csillag,
Sziporkázva veszi körül,
Rendek szerint sorakoznak,
Szemlét tartva Szíve örül.
Szétküldi, hogy repüljenek
Pusztítsák a sötétséget,
Országot kell építsenek,
Trónt és fejedelmséget.
Csillogjatok csoportokban,
Adok rátok más-más rendet,
Egy Testnek a tagjaiban
Foglaljátok helyeteket.
Körültekint az Alkotó,
Míg karok zengik dicsõségét,
Látva, hogy minden igen jó,
Kedveli hatalmas mûvét.
Szikrácskáim, fiaim vagytok,
Hatalmamból van részetek,
Mind éntõlem származtatok,
Nem hús-vérbõl születtetek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése