2008. február 1., péntek

A Szív éneke

Szuroksötét végtelenben,
Ragyog a Szív egymagában,
Bõ köpenye oly színtelen,
Tündöklése makulátlan.

Szívében rejt minden kincset,
Nem bánkódik magányában,
Szétfeszíti a sötétséget,
Gyönyörködik önmagában.

Határtalan bölcsessége,
Idõ nem szab annak gátat,
Tervet szövöget örökre,
Senki sincs ki beleláthat.

Ige suttog gomolyogva,
Átjárva a Szív bensejét,
Itt a cselekvés órája,
Feszül ropogva a szándék.

Szív születik a Szívbõl,
Világoság világoságból,
Szeretet a szeretetbõl,
Cselekvés az akaratból.

Így szól a Szív: Legyen munkás!
Legyen ki a parlagot felszántja.
Ki magot vet és kertet ás,
A termõ földet megmunkálja.

Sarkán fordul, gyorsan perdül,
Köpenyegét kigombolja,
Amint ragyogása sirül,
Fényes csillagokat szórva.

Repülnek a csillám szikrák,
Szerelmetes nyított Szívbõl,
Bõ kebelét nem sajnálja,
Kiárasztja örömébõl.

Sok száz millió pompás csillag,
Sziporkázva veszi körül,
Rendek szerint sorakoznak,
Szemlét tartva Szíve örül.

Szétküldi, hogy repüljenek
Pusztítsák a sötétséget,
Országot kell építsenek,
Trónt és fejedelmséget. 

Csillogjatok csoportokban,
Adok rátok más-más rendet,
Egy Testnek a tagjaiban
Foglaljátok helyeteket.

Körültekint az Alkotó,
Míg karok zengik dicsõségét,
Látva, hogy minden igen jó,
Kedveli hatalmas mûvét.

Szikrácskáim, fiaim vagytok,
Hatalmamból van részetek,
Mind éntõlem származtatok,
Nem hús-vérbõl születtetek.


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése