Odafent a sziklás csúcson,
Bősz fenevad acsarkodik,
Szemléli a föld sarkait.
Keresi, hogy kit nyelhet el,
Boríthat be köpenyével,
Üvölt telhetetlen torka,
Míg a balgát hívogatja.
Gyere hozzám fel a hegyre,
Forgasd tekinteted körbe,
Nézd micsoda királyságok,
Melyik legyen az országod.
Mindez könnyen tiéd lehet,
Csupán hajts előttem térdet,
Nem lesz soha semmi gondod,
Míg hatalmam jól szolgálod.
Ott a szípadon egy trón áll,
Te lehetsz az ünnepelt sztár,
Kezük majd mind feléd tárják,
Képed tömegek imádják.
Ott egy kiállított kupa,
Gyors pályának koronája,
Elnyerheted dicsőséged,
Fejed fölé emelheted.
Amott még egy királyi szék,
Azt a céget vezethetnéd,
Mindig lesnék óhajodat,
Élvezhetnéd hatalmadat.
És ha ez sem elég neked,
Mérheted a bankjegyeket,
Zsilipeket húzogatnál,
Tetszés szerint vámolhatnál.
Most ha meghajolsz előttem,
És ha leborulva imádsz engem,
Kezed által konkolyt vetek,
Milliók követnek téged.
De sok már az ilyen szolga,
Ki az életet elhagyta,
Széles útat választanak,
Veszedelmes sorsra jutnak.
Ők így bíztatnak kéjelegve,
Ne hallgass a férjedre,
Eredj, keresd meg szerelmed,
Ne vesztegesd az életed.
Csalogatnak mosolyogva,
Ne gondolj már asszonyodra,
Hagyj azonnal csapot-papot,
Használd ki a szabadságod.
Hívnak kacsintva a bankba,
Jógod van egy harapásra,
Ragadd el, hisz kijár neked,
Villámgyors legyen az eszed.
Gúnnyal szítják kemény szíved,
Mosd le vérrel sérelmedet,
Boszúld meg hát, erény ütni,
Hősként fognak ünnepelni.
Noszogatnak példát adva,
Gyűjts aranyat, pénzt halomba,
Ha útadban az atyafi,
Tüstént el kell taposni.
S miután ők így szolgáltak,
A lángban hörgő ámitónak,
Fizetségük elragadják,
Életüket megtalálják.
De hamar ősz jön minden fára,
Árván marad akkor ága,
Zöld bankjegyek mind lehullnak,
Kellenek egy más szolgának.
P.
VálaszTörlés