Anyám

Ó Anyám…
Anyámnak szólítlak,
De nem vagyok méltó,
Hogy elfogadj fiadnak.
Nincs egy igaz, tiszta,
Gondolat szívemben,
Nehogy megsértselek,
Rettegés lelkemben.
Sokszor elgondoltam,
Mit is írjak neked,
Tán egy sort, egy verset,
Vagy akár éneket.
De semmi se jött össze,
Bámulok merengve,
Valami nincsen jól,
Kukkints a szívembe.

Ó Anyám…
Anyámnak szólítlak,
De nem vagyok méltó,
Hogy elfogadj fiadnak.
Nem járúltam hozzád
Kellő tisztelettel,
Anyának kijáró
Meleg szeretettel.
Riadtan hátrálok,
Nehogy tekintetem,
Szeretett Testvérem
Anyjára emeljem.
Lelkem köntösét
Oly kérgesnek érzem,
Méltatlanságom
Gyötri a lelkem.

Ó Anyám…
Anyámnak szólítlak,
De nem vagyok méltó,
Hogy elfogadj fiadnak.
Tartóztattam szívem
Tőled értetlenül,
Pedig naponta hívlak
Téged segítségül.
Lebbent a fátylad,
Gondolom haragszol,
Remeg az én szívem
Gondolataimtól.
Látták az angyalok,
És az összes szentek,
Irgalmazzatok,
El ne ítéljetek.


Ó Anyám…
Légy nékem is Anyám,
Bűnösnek, latornak,
Így ahogy vagyok,
Fogadj el fiadnak.
Hadd simuljak hozzád,
Palástodhoz bújjak,
Anyai karodra
Zokogva borúljak.
Engedd, hogy halljam
Vigasztaló szavad,
Mindent egyengető
Bölcs tanácsodat,
Engedd, hogy lássam
Jóságos szemed,
Gyógyítsa a szívem
Kedves tekinteted.