Megtartasz ma minket a Te hatalmaddal,
Ha vihar meg szélvész dúl, nem vagy Te benne,
Simogató szellőn jősz ma is csatát nyerve.
Nem törik a fenyő recsegve derékba,
Sem sudár jegenye földből kicsavarva,
A megrepedt nádszál alig tartja magát,
Győzelmet aratsz, de nem roppantod szárát.
A pislákoló lángnak fátyla meg se lebben,
Pihe sóhalyodtól csücske se rebben,
Vigyázva tartod a hunyorgó mécsest,
S talpad alá gyűröd minden ellenséged.
Bizony odakerül minden engedetlen,
Ámulnak majd akkor nagy dicsőségeden,
Kövér sejemréten fogunk mi legelni,
Pásztorunk körül vigan ugrándozni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése