Szívem csorbult kandalója?
Csempéje csak alig langyos,
Alig pislákol a lángja.
Mikor vetem meg a lelkem,
Szívem akarva kitépni,
Meggyűlölve énem s éltem,
Mindent, mindent kidobálni?
Meddig még a kárörvendés,
Ha oktalant vigasztalok?
Magam vélt magasságából,
Gyönge fölött páváskodok.
Mikor ábrázolja arcom
Híven benső festményemet,
Mázolva végre az ajkam,
Azt a színt mit kevergetek.
Meddig lesz a parancsoknak
Mutogatott megtartása,
Könyvelés meg értékelés,
Nagy jutalmak elvárása?
Hozok-e én száz gyümölcsöt,
Rest szolgának tartva magam,
Hátsó sorban meghúzódva,
Nem számolva mit arattam?
Mindez bíztos meg is lehet,
Hogyha mécsesben az olaj,
Kandalóm tüze lobogna,
Parazsa nem lenne sóhaj.
Erős lángja duruzsolna,
Tudom honnan kapja hevét,
Mindenek Világossága
Te adod melegét, fényét.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése