Látám

Látám a tengert, hallám morajlását,
Temérdek népeknek nyüzsgését-mozgását,
Hömpölygő morajuk dicsőséged zúgja,
Sodródó tömegük nagy hatalmad zsongja.

Látám a hegyet, felhőtépő csúcsát,
Hatalmas királyok zengzetes tanácsát,
Bizonyságtételed mind efölött ragyog,
Törtető üstökük talpad alá nyomod.

Láttam a zöld mezőt virágba borulva,
Szerető szívcsokrot mennyei mámorban,
Közötük trillázik örömódád hangja,
Drága közelséged mindenkinek vágya.

Láttam búzátáblát öltözni aranyba,
Jógazda kezeket csűrbe takarítva,
Ügyes szorgossággal örök terved végzik,
Begyűjtöd a termést az utolsó szálig.

Láttam a várost sürgés-forgásával,
Benső falait rengeteg szobával,
Minden utcasarok szereteted jelzi,
Még a mérföldkő is kegyelmedet méri.

Láttam az embert minden nyomorában,
Magamat gyűlölve, ködben és homályban,
Mocsárban kúsztam, remegve másztam,
Benned bizakodva Tehozzád rohantam.

Minden, mit láttam, szent Neved dicséri,
Atyai jóságod mind híven hirdeti,
Nagybetükkel van oda belevésve,
Sehogy sem ötlik vaksi szemeinkbe.