Meggyűlölöm mindenemet,
S vele együtt a lelkemet,
Nagyravágyó önzésemet,
Biztosított életemet.
Lerombolom minden vágyam,
Homokpartra emelt házam,
Megtagadom büszke éltem,
Összehordott minden kincsem.
Barhogyan is áll, elvetem,
Csupán kártyavárnak nézem,
Bűnbánatom vihara,
Döntsön mindent rakásba.
Bizony, akkor nem kell látnom,
Könnyes szemmel majd sajnálom,
Hogyan dől majd halomba,
Az Igazság szavára.
És ha egyszer újrakezdem,
Házam kősziklára teszem,
Falán nem lesz repedés,
Nem lesz rajta semmi rés.
S ha erőm hozzá nem elég,
Jól tudom, hogy nincs tehetség,
Nem rogyok le reményt vesztve,
Nincs a beteg elfelejtve.
Lesz még torony, erős kőfal,
Gyönyörködök Gaudival,
Ujjongok majd zivatarban,
Megpróbáló áradatban.
2008. február 5., kedd
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
P.
VálaszTörlés