Áradjon szívemből szerte a világba,
Kiragadtál engem a holtak országából,
Kiemeltél engem a Seol legaljáról.
Zavaros örvényében egyre csak sülyedtem,
Undorral telve, fulladva vergődtem,
Bomladozó hullák pincéje iszonyat,
Lassú nyüzsgésükben sejlik a kárhozat.
Bizony ott voltam, a holtak országában,
Sárgás szennylépatak sötét barlangjában,
Zöldes, rohadt arcok sorjában vonultak,
Vezérük parancsára szótlan masíroztak.
Én Uram, én Istenem, hírdetem jóságod,
Ajkam rebegése járja be e világot,
Kiragadtál engem a gyehenna tüzéből,
Irgalmasan húztál ki romlás legmélyéről.
Láttam a korház leghátsó osztályát,
Hol az intenzív már felhagyja munkáját,
Felszabdalt testférgek dobatnak egymásra,
Rakásban bűzlenek örök borzadásra.
Térdeltem valahol egy tömegsír gödörben,
S míg a föld hullott rám, imádság szívemben,
A Miatyánk perreg, de vajon meddig, meddig?
Tán míg a holtak is emlékük elvesztik?
Én Uram, én Istenem, óh drága Jézusom,
Édes Üdvözitőm, hatalmas Megváltóm,
Kegyelmed megmentett, maradj hát énvelem,
Csak egyszer mond nekem: Te vagy a kedvesem.
P.
VálaszTörlés