Kenyerem ha másnak adom,
Büszkén nyújtva vétkezem,
Szent igédet olvasva,
Inogok, s ezt szégyellem.
Kezed nyomát megsejtve,
Bizonytalanság fog el,
Igazadat keresve,
Rettegéssel telek el.
Beszédem is olyan silány,
Magam előtt restellem,
Szívemben ha éreznélek,
Játék lenne a küzdelem.
Megmondtad, hogy el ne rejtsem
Talentumod, amit adtál,
Most, hogy forgalomba hoztam,
Hátamban egy fagyos kés áll.
Fogalmam sincs mit tegyek,
Nehogy balgán megbántsalak,
Hisz szeretlek, nemcsak féllek,
Merre lépjek, hogyan járjak.
Egyetlen egy bizodalmam,
Szívem égő szeretete,
Tüzes gömbé gyúrva,
Színed elé repülhetne.
Irgalmadban reménykedek,
Legyűrve a rettegésem,
Megigérted, holtig hiszek,
Munkálom az üdvösségem.
2008. február 2., szombat
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése