Kisértés

Ködös-irtózatos, édes-buja érzés, 
Parázna villanás, alantas gerjedés,
Kígyózó liánként próbál meg átfonni,
Bűnnek mocsarába mélyén berántani.

Borzalom, förtelem s utálat sodrása,
Alávaló mélység kénes fortyogása,
Sárga irigységgel utánam kapkodtok,
Halálnak gödrébe majdhogy lerángattok.

Esztelen, hasztalan, balga tátogtatás,
Féktelenül lobbant súlyos kárhoztatás,
Ravasz támadással lelkem romboljátok,
Boldogságtól, örömtől, békétől elzártok.

Önzések bilincse s világ szeretete,
Lustaság, kényelem érzéketlensége,
Burokba zártok, a rest bénaságba,
Szeretet árad, de nem lépek nyomába.

Én Uram, Királyom, szerelmes Jézusom,
Édes Üdvözitőm, hatalmas Megváltóm,
Tanitóm, Mesterem, Doktorom vagy nékem,
Hozzád esedezem, s megmentesz, hiszem.

Pajzsod alá vonsz az ádáz zivatarban,
Szent Véred fedez szélben és viharban,
Erővel ragadsz ki a szorongattatásból,
Kegyesen megmentesz az oroszlán szájából.

Megmosod a szívem sok régi bűnömből,
Ragyog már a lelkem megváltó erődtől,
Gyógyítja irgalmad minden betegségből,
Dalt zengek naponta nagy szeretetedről.