2008. február 2., szombat

Visszatérés

Mily nehéz volt aznap,
Mikor észrevettem,
Hogy nem süt már a nap
Oly fényesen mind régen,
Mily keserû volt gyomrom
A nyugtalanságtól,
Szívem gyötrõdött és sajgott
A boldogtalanságtól.

Óh, mennyi-mennyi sötét nap,
Hány áldatlan esztendõ,
Míg felbukkan az út,
Mit úgy keres a tévelygõ,
Míg belátja a vakságát,
Feje súlyos betegségét,
S míg elkezdi a szíve hívni,
Az Úr nevének segítségét.

Be szép a langyos napsúgár,
Mely gyöngéden felmelegít,
S a visszatérés álmával
Vigasztalva boldogít,
Mily szép a patak partja,
Hol a gyerek csatangol,
Szíve ragyogóan tiszta,
S a fényjátékban barangol.


1 megjegyzés: